Nem is tudom, hogy miként kezdjem ezt az írást. Legjobb lesz, ha a közepébe vágok. Nos, a címben szereplő dolog nem más, mint egy:
Ritka genetikai neurológiai rendellenesség, amelyet a tükrözött mozgás jellemez.
Mi is ez?
A dolgot 1879-ben nevezte el Erlenmeyer. A meghatározás szerint a tükörmozgás egy önkéntelen folyamat. Az adott oldal mozgása enyhén tükröződik az ellentétes oldalon. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogyha mozgatja az ember a balkezének ujjait, akkor a jobbkéz ujjai önkéntelenül szintén mozgásba lendülnek. A probléma jellemzően a felső végtagokat érinti, de tetőtől-talpig jelen lehet. A leglátványosabb a két kézen figyelhető meg a párhuzamos mozgás, de érintheti a lábakat is. Én például nem tudok két különböző ritmust játszani sem a kezeimmel, sem a lábaimmal, de még úgy sem, hogy a bal lábammal más ritmust játszom, mint a jobb kezemmel. A tükörmozgás csecsemőknél és egy ideig a gyerekkorban is megfigyelhető, de általában 10 éves korig elmúlik. Ez teljesen normális, nem rendellenes. Akinél fennál a rendellenesség annál élete végéig kitart a jelenség. Egymillió emberből 1-et érint. A 999999. ember után megszülettem én is, bemartam.
A rendellenesség egyéb elnevezései:
- bimanual synergia
- bimanual synkinesis
- CMM
- congenital mirror movements
- mirror movements
Emlékek
Most, hogy így visszaemlékszem okozott kellemetlenséget gyerekkoromban is tükörmozgásom, de nem tulajdonítottam neki jelentőséget. Gondoltam ez van és kész. Volt pár gyerekkori történet, hogy például a szüleim úgy gondolták, hogy próbára teszik zongoraképességemet. Be is írattak egy zongoratanfolyamra, ahol az alapvető elméleti leckék után a gyakorlati résznél gyorsan kibukott a dolog. A tanár szerint alkalmatlan voltam a feladatra, ami nem meglepő, hiszen nem tudtam és most sem tudom a két kezemet teljesen külön kezelni. Szüleim elkönyvelték, hogy nem leszek zeneművész. Nem foglalkoztak a dologgal tovább, mentem öttusázni. Emlékszem pár esetre, amikor valami hosszú esszét kellett írnom kézzel, néha nagyon fájt, sok szünetet kellett tartanom, mire a végére értem. Nem tudtam mi okozz a fájdalmat, azt hittem mindenki így érez, ezért nem is firtattam, nem is kérdezősködtem. Így telt el röpke 15-20 év. Most itt vagyok közelebb a negyvenhez, mint a harminchoz. Szép lassan fény derült a dologra. Mára már tudom, hogy mi ez és, hogy miként lehet vele élni. Nem igényel túl nagy erőfeszítést a dolog, de néha kellemetlen tud lenni.
A gyakorlatban
Olyan tevékenységet, amely mindkét kezet egyedülállóan igényli, nem tudok végezni. Zongorázás, gitározás stb. Érdekes módon a billentyűzeten nagyon gyorsan tudok írni, abban nem akadályoz kicsit sem. A kézzel történő írás a mai napig képes fájdalmat okozni, de ma már tudom miért, így kerülöm az ilyen szituációkat, ha lehetséges. Nehéz elhitetni, hogy tükörmozgásom van. Inkább tűnik egy jó poénnak az egész, mint neurológiai rendellenességnek. A kézi csavarhúzó használata különös kínszenvedés. Olyankor nagyon fáj a tenyerem egy kis idő után. Persze, ha abbahagyom, akkor gyorsan el is múlik a fájó érzés. A precíziós mozgás is képes fájdalmasan véget érni. Horgászat közben például bizonyos kötések alkalmazása, rendesen meg tudja keseríteni az életemet. Főleg olyan dolgokat kerülök, ahol az egyik kezemmel folyamatosan szorítanom, fognom kell. Persze a lábas levétele a tűzről nem okoz fájdalmat, de csak a művelet rövidsége miatt. Ha pár percig tartanom kellene az edényt és szorítani a fogantyúját, már kezdene derengeni a fájó merevség.
A többiek
Mivel nagyon ritka rendellenességről van szó, így még nem találkoztam egy sorstársammal sem eddigi életem során. Most, hogy nagyjából értem, hogy miről van szó, látom, hogy nem vagyok egyedül ezzel a problémával. Ha rákeresek, akkor látom, hogy van már külföldi Facebook csoportja a témának kevesebb, mint 300 taggal és egy-egy videó is akad, amelyben pontosan azokat a tüneteket produkálják az érintettek, amiről szó van.
Tudomány
Az eddigi bizonyítékok alapján három gén érintett a kialakulásban.
- DCC
- DNAL4
- RAD51
CMM egy domináns öröklődő rendellenesség, mely akár tünetmentes is lehet. Gyógymód jelenleg nincs rá. Lévén nagyon ritka dologóról van szó, szerintem nem is igen fognak keresni megoldást a problémára. Ha bármelyik szülő rendelkezik a módosult génekkel, akkor biztosan átörökíti azt. Az ebben „szenvedőknek” olyan munkát, hivatást célszerű találni, ahol a munkavégzést a tükörmozgás nem akadályozza. Én például programozó vagyok és a gépelésben egyáltalán nem akadályoz a dolog.
Zárszó
Végre tudom mi ez.
Források
